Seebeck, Thomas Johann (szül. 1770. ápr. 9. Tallin, Észtország, Orosz Birodalom – megh. 1831. dec. 10. Berlin, Poroszország [Németország]), német fizikus; ô fedezte fel (1821-ben), hogy különbözô hômérsékletû és eltérô anyagú vezetôk között elektromos áram folyik. A termoelektromos jelenséget ma Seebeck-effektusként tartják számon.

Seebeck Berlinben és a Göttingeni Egyetemen tanult orvostudományt. 1802-ben szerezte meg orvosi diplomáját Göttingenben, a kutatás kedvéért azonban lemondott az orvosi pályáról. 1814-ben a berlini akadémia tagja lett. 1816-ban neki ítélték az akadémia azévi díját a mechanikai feszültség alá helyezett üvegben észlelhetô polarizáció tanulmányozásáért.

Számos fém mágnesezhetôségét vizsgálva fedezte fel a vörös izzásra hevített, mágnesezett vas szokásostól eltérô viselkedését, amely a ma már hiszterézisként ismert jelenséghez vezet. Különbözô fémpárokkal és vezetôkkel végzett kísérletei nyomán derült ki, hogy a vezetô anyagok termoelektromos sorba rendezhetôk.

Legjelentôsebb felfedezése azonban a Seebeck-effektus. Kimutatta, hogy ha egy réz- és egy bizmutszalagból összeállított, zárt áramkör egyik csatlakozási helyét felmelegítik, az áramkörben mindaddig áram folyik, amíg a hômérséklet-különbség fennáll. A jelenség minden fémpár esetében megismétlôdik. Seebeck eredeti kísérleti összeállításában már akkor is mérhetô áram keletkezett, amikor az egyik csatlakozási helyet egyszerûen kézben tartották.