Alább olvasható Eric S. Raymond Keeping an Open Mind című írásának magyar változata.
(Ezen esszé szerkesztett változata megjelent a "Cyberian Express" – a Barnes & Noble könyvesbolt kiadványa – 1999. április/májusi számában.)
Az internet megjelenése drasztikus változásokat okoz a szoftveriparban.
A legtöbben úgy gondoljuk, hogy az internet legnagyobb
értéke (és legnagyobb kihívása) a kommunikációs és tranzakciós költségek
jelentős csökkenésében nyilvánul meg. Ez az internet forradalmának sokat
hangoztatott és reklámozott oldala.
De a színfalak mögött más is történik. Az internet működtetésével kapcsolatok
tradíciók, az internet saját kultúrája – beszélhetünk akár folklórról is
– fontos lecke az eljövendő század kreativitást és szoftvereket igénylő gazdasága
számára.
A világon mindenütt hallható nagy durranás ebben a csendesebb forradalomban
1998. április 1-én éjfélkor hangzott el, amikor a Netscape nyilvánosságra
hozta a Mozilla böngésző forráskódját. Ez széleskörű sajtóvisszhangot keltett
és felhívta a közönség figyelmét két alapjaiban eltérő és egymásnak ellentmondó
szoftverfejlesztési stílusra. A két stílus közötti feszültség már 30 éve
növekedett, és a World Wide Web 1993-94-ben megindult robbanásszerű növekedése
után világossá vált, hogy a konfrontáció elkerülhetetlen.
Az egyik stílus – amelyet ma zárt kódú („closed source”) fejlesztésnek hívunk
– hagyományos gyári modell, amikor is a vevő egy lepecsételt bithalmot kap,
amelyet nem tanulmányozhat, nem módosíthat vagy fejleszthet tovább. A zászlóvivő
ebben a megközelítésben a Microsoft.
A másik stílus a nyílt forráskód („open source”) – így jött létre az internet is
–, amikor is a forráskód elérhető, áttanulmányozható, kölcsönös kódvizsgálatnak
vethető alá és gyorsan továbbfejlődhet. A zászlóvivő ebben a megközelítésben
a Linux operációs rendszer.
A mostanában elhíresült Halloween Dokumentumokban a Microsoft elismeri, azt, ami az utóbbi kilenc hónap folyamán egyre világosabbá vált: a nyílt forráskód („open source”) jó úton jár afelé, hogy elavulttá tegye a régi zárt forrású modellt. De, hogy megértsük a miértet, és hogy tisztán lássuk, mit jelent ez a jövő szempontjából, hátra kell lépnünk, és el kell vonatkoztatnunk a Microsoft és a Linux konkrét eseteitől. Három kvalitatív, általános szempontot kell figyelembe vennünk: a megbízhatóságot, a TCO-t (total cost of ownership - a birtoklás teljes költsége) és a szoftverekkel kapcsolatos kockázatokat.
A történelem folyamán bebizonyosodott, hogy megbízható eredményt a mérnöki vagy a természettudományok területén csak kölcsönös ellenőrzés segítségével érhetünk el. A fizikusok nem rejtegetik kísérleteik terveit mások elől, ehelyett kétkedően ellenőrzik egymás munkáját. A mérnökök sem építenek gátakat vagy hidakat anélkül, hogy tervrajzukat ne ellenőriztetnék más – az eredeti tervezőcsoporttól független – mérnökökkel.
A történelem folyamán az is bebizonyosodott, hogy a megbízhatóság a szoftveriparban
egyszerűen csapnivaló. A rendszerösszeomlások, a lefagyások és az adatvesztés
még mindig mindennaposak. Meg kell jegyezni, nem is alkalmazzuk következetesen
a kölcsönös kódvizsgálatot. Azt hihetnénk, hogy ennek a két ténynek semmi
köze egymáshoz, egészen addig, amíg meg nem nézzük az internet felépítését.
Az internet gerincét képző szoftverek mind nyílt forráskódúak – a megbízhatóság
szempontjából pedig rendkívül jók. Ez annál is inkább helytálló bizonyíték,
mert az internet több platformos, heterogén, nemzetközi és lényegében mindig
visszafelé kompatíbilis maradt az elmúlt 30 év során, több nagy technológiaváltás
ellenére.
A recept egyszerű és vonzó: ahol nyílt forráskódúak a programok, ott van
kölcsönös kódvizsgálat és az eredmény megbízható rendszer. Ahol nem nyílt
a forráskód, a megbízhatóság szörnyű kudarcot vall. Lehet, hogy önmagában
ez a tény is elegendő ahhoz, hogy a jövőben kiszorítsa a zárt kódú fejlesztési
modellt.
A forrás nyíltsága a TCO-ra is nagymértékben befolyással van. A zárt forráskódú világban a szoftver gyártója pénzt kér a bitekért, és monopóliumot alakít ki a szoftverrel kapcsolatos szolgáltatások terén. Ennek megfelelően a nagyobb zárt forráskódú programcsomagok több ezer dollárba kerülnek, amikor megvásároljuk ezeket, majd évente több ezer dollárt költhetünk a szolgáltatásra és a programfrissítésekre.
A nyílt forráskód világában a bitek szabadok (esetleg ingyenesek is) és a
fejlesztő nem élvez monopóliumot a szolgáltatásokkal és a frissítésekkel
kapcsolatban. Ennek megfelelően a vételár és az éves karbantartási díj is
alacsony. A Microsoft áraihoz képest sokkolóan és fenyegetően alacsony.
A nyílt forráskód közvetett befolyása a TCO-ra még nagyobb. A kevés pénzzel
rendelkező oktatási intézmények szeretik az olcsó szoftvereket, különös tekintettel
a nyílt forrású szoftverekre, hiszen ezek lehetővé teszik, hogy a diákok
tanulmányozzák a programokat és kísérletezzenek velük, ez nagyon hasznos oktatási
szempontból. Az egyetemek és szakiskolák ma már ontják a jól felkészült,
Linuxhoz értő szakembereket, és mindegyikük jóval többet tud az operációs
rendszerről, mint amennyit egy MCSE valaha is megtudhat a zárt forráskódú
Windowsról. Nem nehéz elképzelni ennek a hatását, a személyzeti és továbbképzési
kiadásokra.
De a nyílt forráskód legfontosabb hosszú távú hatása a szoftverek kockázatában
nyilvánul meg. Hogy lássuk miért, vissza kell térnünk a zárt forráskód azon
jellegére, miszerint a gyártó monopóliummal rendelkezik. Gondolunk bele egy
multinacionális vállalat informatikai vezetőjének helyzetébe, aki éppen most
költött dollármilliókat, egy olyan vállalatirányítási rendszerre, amelybe
nincs betekintése, amely nem módosítható és a szoftver támogatását kizárólag
a gyártó végezheti.
Nos… az ilyen rendszer vajon a megrendelőnek, vagy a
szoftver gyártójának hajt-e hasznot?
Azokban az időkben, amikor a szoftvergyártóhoz fűződő egészségtelen függőségi
viszony volt az egyetlen elképzelhető megoldás, még nehéz volt a zárt forráskódot
kockázatosnak tekinteni. A nyílt forráskód lehetősége azonban visszahelyezi
döntést a szoftvervásárló kezébe. Létrejön egy vevőoldali piac, ahol a szoftverek
tökéletesítéséért, a szolgáltatásért és a támogatásért több szolgáltatócsoport
versenyez. A vevőnek sok választási lehetősége van: alkalmazhatja a fejlesztőket,
vagy megbízási szerződést köthet a legszimpatikusabb céggel.
Ez konkrétan annyit jelent: ha a Windows operációs rendszerek valamelyikét
használod, a Microsoft az egyetlen lehetőséged – bezártad magad, csapdába
estél. Ha a Linuxra esett a választásod, a Red Hat jó, hogyha odafigyel,
hogy szolgáltatásait a megfelelő színvonalon nyújtsa, különben a vásárlói
átpártolnak a Calderához vagy a SuSE-hez. És ha a Red Hat, a Caldera és a
SuSE mind tönkremennek, tízezer lelkes internet felhasználó indíthat új disztribúciót,
a korábban már megírt, szabadon felhasználható és jó arányban hibátlan kód
felhasználásával.
Láttuk, hogy a nyílt forrású programok a volán mögé ültetik a szoftvervásárlót,
lényegesen csökkentik a TCO-t és lényegében az egyetlen megoldást jelentik,
ha a megbízhatóság van a középpontban. Ezen okokból, talán már nincs messze
az idő, amikor az igazán nagy megbízhatóságot megkövetelő rendszerek esetén
egyenesen felelőtlenségnek fog számítani a zárt forrású programok használata.
Igen, ez után a csendes forradalom után, lehet, hogy kirúgnak, ha cégednek
Microsoftos megoldást vásárolsz – ha még mindig azt hiszed, hogy ez járható
út, akkor lehet, hogy jól is jár majd az munkaadód.
Pénzes Dávid nyers fordítása nyomán újrafordította Kovács Emese