Második éjjeli pecára készülődtem az egy hetes Földvari nyaralás alatt. A terepet már egy éve kinéztem és kipróbáltam. Egy szempontom volt, ne legyen akadó. A strand két bójája közötti részt választottam. A meder itt homokos, elszórtan egy-két magányos hínárszállal, eltévedt vándorkagylóval. Vízmélység, két turzás után, másfél méter. A nagyobb turzáson alig van víz. A parton a lépcső és lámpa között építettem ki horgásztanyámat. Szépen elrendezve mindent, akár behunyt szemmel is mindent megtalálva.

Tizenegyre minden a helyére került. Az etetés öt méter sugarú kör, három kilo vegyes kajával. Főtt búza, áztatott két napos kukorica, húsz szem bojlie. A csali bojlie és két szem keménykukorica, hungarocellel könnyítve. A vizet korbácsoló szelek új játék után néztek. A felszín finoman fodrozódott a távoli zenehajótól és rendőrmotorostól. A part menti kövezésen elhaló hullámocskák tetemét a szellőóvodások szórták széjjel lágy locsogás közepette. Elkezdődött természet és a civilizáció esti közös koncertje. A madárvilágot néhány tőkésréce, a stégen civódó sirály és egy macskabagoly képviselte. A lámpán koppanó lepkék, és a furulyás hegedűsök a denevért figyelték. Egy dobospalánta végtelen szólója fáradhatatlanul pergett. Az éjjeli gyors monoton zakatolásával mindent elsöpört. Mögüle csöndben a nyárfák ágain, égre kúszott a Hold. Kerek kövérsége mellett sem versenyezhetett a higanygőz lámpával, amit egykor lekapcsolt az időautomata.

Egyedül hallgattuk az éjszaka koncertjét.

- Jó estét Nagy Hohó! Már megint azt hiszed, horgászol?

- Isten hozott Holdanyó! Miért ne. Vízben van két csalim is.

- Két órája egy kapásod se.

- Mit sürgetsz? Majd lesz, ha nem ma, akkor majd máskor. Ha unatkozol, nézd a versenyhorgászokat.

- Kapásod van!

- Nyugi, látom.

- Megvaaan!

- Á, dehogy, csak az ólom nehezedik a boton.

- Fogadjunk!

- Utálok fogadni.

- Na? Nyertem volna.

- Könnyű Neked, Te onnan fentről mindent látsz.

- Szép nagy dévér. Megvan egy kiló is. Mire jött?

- Beerőltette magába a dög két szem szárazkukoricámat.

- Nem is örülsz neki?

- Hát? Ezzel egy rendes halat is foghattam volna.

- Dobj vissza és próbáld meg!

- Dehogy dobok. A kapitális pontyok mar ott vannak az etetésen, nem zavarom ezzel a bazi nagy ólommal

- Tegyél fel kisebbet.

- Jó vicc. Azzal nem tudok az etetésig dobni.

- Etess közelebb.

- Azzal az erővel a parton is horgászhatok.

- Pedig hidd el, a nagyok is kijönnek a kisvízbe

- Na most horgászunk, vagy beszélgetünk. Nézd, emeli valami a jelzőm!

- Vágj már be!

- Nyugi, majd, ha viszi. Lehet ez egy nekiúszás is.

- De mar viiszii!

- Jól van, na, de izgulsz a halamért.

- Ez megvan.

- Ez meg. Nem is kicsi.

- Mért tolod vissza? Mért nem húzod?

- Jó vicc. Ha ha ha! Alig bírom tekerni, annyira gyorsan megy.

- Mért nem engeded ki a féket?

- Az új módi szerint így kell fárasztani.

- Új módi? Minden paraszt így horgászott a tároló orsós korszakban.

- Ha láttad, igazad lehet.

- Megallt!

- Ez meg. Mintha leragadt volna valamihez.

- Biztos harcsa és elfeküdt.

- Itt a déli parton? Na hagyjon már.

- Akkor mi?

- Ponty és bement a hínárba.

- Akkor húzd ki.

- Inkább nem. Majd kijön, ha akar.

- Inkább nem. Reggelig fogod húzni? Nyolc után tilos pecázni.

- Ha kell, egy hétig is. Kérek engedélyt a polgármestertől.

- Jó cirkusz lesz. Jönnek a vízibiciklisek, az élelmesek fürdőruhát szárítanak a zsinóron…

- Azt ne, inkább elvágom a zsinórt.

- Akkor húzd erősebben.

- Tudja mit? Inkább "tolok" egy kicsit rajta.

- Toljál, csak történjen már valami.

- Ismét megindult. Leakadt.

- Dehogy akadt, csak megfordult. Húzd gyorsabban.

- Rohanok hátra, meg tekerek, mint a motolla. Mindjárt itt a kerítés. Megvan, rajta van, nyert. Jön, mint a kezes bárány.

- Csak ne bízd el magad. Hová rohansz? Itt nem lehet fejest ugrani.

- Megy be mint az örült a csalánba.

- Ez tuti amur.

- Az nem lehet, amurt meg sose fogtam.

- Fogadjunk?

- Nem fogadok.

- Megint jön ki. Ezt fogja játszani egész éjjel?

- Amíg húzod, addig pihen, a turzásnál megijed és visszafordul.

- Ez nem fárad sose? Nekem már kivan mindenem.

- Csak ne panaszkodj! Horog sincs a szádban.

- Horog nélkül hogy horgásszak? Pillanat ragasztóval?

- Fogd meg kézzel, mint a medve.

- Könnyen beszél az űrből. Meg kéne próbálni itt a déli parton.

- Hányadik kört futja?

- Én csinálom, nem számolom.

- Mindjárt felkel a Nap és meg partközelbe se húztad.

- Nyugi most átjött az utolsó turzáson.

- Ott van előtted, emel fel.

- Megint egy jó vicc. Itt a lépcső előtt fordult, ahol félméteres a víz. Úgy látszik ez egy fenékjáró küllő, mert nem akar feljönni.

- Én már látom, elég nagy. Kapcsold be a lámpád, akkor te is megnézheted.

- A bottartó, vagy az orsótekerő kezemmel gondolta?

- Ereszd ki a féket, kapcsold be a visszaforgás gátlód, és szabadul egy kezed.

- Ez ma az első jó ötlete.

- Most mitől lettél parkinzonos?

- Mizonos?

- Te megijedtél a haltól.

- Én? Haltól? Sose. Valószínűleg lehűlt a levegő, attól reszketek. Napkelte előtt mindig hideg van. Világíthatna melegebben is.

- Ha én lejövök melegíteni, azt nem köszönöd meg.

- Jó, na, tudom. Már nem is fázok.

- Mért nem levegőzteted meg?

- Nem akar feljönni a dög.

- Mert messze van a dögtől.

- De már jó egy órája huzakodunk. Honnan van neki ennyi energiája?

- Ö az életéért, te sorakozásból küzdesz.

- Jó kis szórakozás. Étlen, szomjan, álmosan, egyedül…

- Küldjek egy éjjeli fürdőzőt?

- Lemondok róla.

- Nézd, kinn a feje.

- De nagy. A farka meg lenn a mederfenéken. A ponty felfekszik szépen a vízre. Akkor ez tényleg amur.

- Jó reggelt, csakhogy felébredtél.

- Hogy vegyem ki?

- Nincs merítőd?

- Hogyne lenne. Ott a padnál minden cuccom. Hogy menjek oda?

- Rám ne számíts.

- Jó, tudom, mindent nekem kell megoldani. Kiengedem a féket, feltartott bottal elmegyek a merítőért.

- Mit akarsz ezzel a lepkehálóval? A fele se fér be.

- Jó ez. Ezzel már fogtam hétkilós pontyot is.

- Persze a bérhorgász tavon. Nem tudom, mondtam már, ez nem ponty, hanem amur.

- Azt is csak ki lehet fogni. Nézze már a hátán fekszik, nem is él.

- Jó, csak érj hozzá, vagy vegye észre a merítőt.

- Hát ez nem igaz. Ez döglötten is gyorsabb nálam. Ráadásul totál eláztatott.

- Most mit csinálsz, csak nem fürödni akarsz?

- Miért ne? Ö is vízben, én is. Így tiszta a küzdelem.

- Legalább a fejlámpádat hagyd fenn.

- Minek? Elég világos van.

- Na ugye jó az a fék meg a visszaforgásgátló.

- Jó lenne még egy kéz, az orsót tekerni, vagy a merítőt tartani.

- Ha meg lenne, akkor panaszkodnál, hogy nem kapsz rá konfekcióruhát.

- Majd csak megoldom valahogy.

- Nem tudom, sírjak rajtad, vagy röhögjek.

- Inkább nevess. Én is azt tenném, ha látnám magam. De most hagyj koncentrálni.

- Ekkora mázlista, berohant az amur a lepkehálóba, és hogy felkaptad, mint koldus a papírpénzt.

- Ez megvan, de alig bírom tartani. Lehetetlen lefogni.

- Most mitől tántorogsz?

- Úgy érzem magam, mint a fémgyűjtő a nagyfeszültségű kábelen. De akkor se engedem el, ha meghalok.

- Ne túlozz! Inkább gyere ki a lépcsőn.

- Oszt hogyan? Két kézzel fogom a halat, a botot meg a merítőt. Mivel fogjam meg a korlátot.

- Ki tudsz te jönni korlát nélkül is. Na látod

- Kösz Anyám a segítséget

- Rendes halnak tűnik te mázlista, de megyek már, mert itt a reggel.