Nernst, Walther Hermann (szül. 1864. jún. 25. Briesen, Poroszország – megh. 1941. nov. 18. Muskau, Németország), német tudós, a modern fizikai-kémia egyik megalapítója. A termodinamika harmadik fôtételének megfogalmazásáért 1920-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. A harmadik fôtétel azt állítja – leegyszerûsítve –, hogy abszolút nulla fok hômérséklet felett az anyag véletlenszerû mozgásra törekszik, és az energia disszipálódik.

A zürichi, grazi és würzburgi egyetemi tanulmányok után Nernst 1887-ben Wilhelm Ostwald asszisztense lett. Ostwald, Jacobus van't Hoff és Svante Arrhenius fejlesztette önálló tudományággá a fizikai-kémiát. 1890-ben Nernst megkapta kinevezését a Göttingeni Egyetem fizikai tanszékére. 1905-tôl a Berlini Egyetemen folytatta kutatásait; 1924 és 1933 között ô vezette az egyetem kísérleti fizikai tanszékét.

A galvánelemek elméletének, a kémiai egyensúlyok termodinamikájának, a magas hômérsékletû gôzök, valamint az alacsony hômérsékletû szilárd anyagok tulajdonságainak és a fotokémiai folyamatok mechanizmusának vizsgálata terén Nernst olyan eredményeket ért el, amelyek mind ipari, mind tudományos szempontból jelentôsek.

Nernst az alkalmazott tudomány iránt is érdeklôdött. Feltalált egy módosított villanylámpát és egy elektronikusan erôsített zongorát. Nagy hatású elméleti kémia tankönyve 1893-ban jelent meg elôször. Késôbbi éveiben fôként asztrofizikai elméletekkel foglalkozott.